PARADOX-PSZICHOLÓGIA2018-11-12T19:04:40+00:00

FELEJTSD EL AMIT EDDIG A PROBLÉMÁID OKÁRÓL GONDOLTÁL

PARADOX-PSZICHOLÓGIA

PARADIGMAVÁLTÁS A PSZICHOLÓGIA VILÁGÁBAN

Válság

Ha mindennapjainkba egyik pillanatról a másikra berobban egy olyan esemény, amely kíméletlenül kettétöri az addigi életünket, azt válságként éljük meg. Ha úgymond „szerencsénk” van, és a válság okozta megrázkódtatás elég erős, azonmód alámerülünk a saját poklunkba. Ilyenkor szívünk és eszünk a végletekig megfeszül, mi pedig érzékelővé válva tisztán láthatjuk önhazugságainkat. Nem csak az adott történéssel kapcsolatban, hanem az egész életünkre vonatkozóan. Azaz megvilágosodunk.

A valódi pokolra szállásnak sosincs átmenete, vagy bármilyen mérhető fokozata. Vagy megtörténik, vagy sem, és vagy kilábalunk belőle vagy sem. Ám ha kijutunk, végérvényesen láthatóvá válik az a tévút, amin addig tévelyegtünk.

A Paradox-Pszichológia e személyes pokoljárás esszenciájaként született meg, és nyerte el végleges formáját.

A tények lélektana

Kétségtelen, hogy lelki gondjainkra a mai napig sem tudnak teljes értékű megoldásokkal szolgálni sem a pszichológia, sem pedig az egyéb alternatív lehetőségek. Vagyis a terapeuták hiába varrják előszeretettel a szülők és a tudatalatti nyakába a felelősséget, az alternatív segítők pedig hasztalan igyekeznek a különféle ezoterikus és spirituális hitrendszerekre támaszkodni, életünk továbbra is a zűrzavaros és rendetlen marad.

A kérdés tehát jogos. Vajon hol bukik el az a szemléletrendszer, amely az elmúlt évtizedek alatt valamennyi módszer kiindulási pontjává vált? Ahhoz, hogy erre pontos választ kaphassunk,  lényeges megértenünk a következőket:

Az ember nem a gondolatai, hanem a kapcsolódásai által létezik, mint ahogy minden más is. Amiként egy fa gyökerei kapcsolódnak a földhöz, vagy levelei a napfényhez, úgy kapcsolódik az ember is a körülötte élő világhoz. Egyszóval létezni annyit tesz, mint kapcsolódni, vagyis ha nincs kapcsolódás, nincs élet sem.

Mindez azt jelenti, hogy az az elképzelés, miszerint konfliktusaink okait gondolatainkban, vagyis kondicionálásainkban kell keresni, egyszerűen téves. Ugyanis gondolataink nem egyebek, mint a környezetünkben megnyilvánuló eseményekre adott szimpla válaszreakciók. Azaz következmények, nem pedig tények. Addig pedig, amíg a tények helyett csak azok következményeivel törődsz, az önmagadon való munkálkodásod során csupán a felszínt fogod kapargatni. Magyarán, ha továbbra is gondolataid megváltoztatására, illetve azok átalakítására törekszel – lényegtelen, hogy ezt miként akarod megtenni- minden, amit a változás érdekében teszel, eredménytelen lesz.

Azonban ha mélységeiben felismered annak igazságát, hogy kapcsolódás nélkül nincs élet, minden esetben megtalálhatod problémáid valódi forrását. Ami nem más, minthogy nem érted a különböző kapcsolatrendszereidhez fűződő viszonyulásaid valódi jellegét, így az ebből fakadó ellentmondásokat sem vagy képes érzékelni és megérteni.

Mit is jelent ez?

A hangsúly itt értelemszerűen a valódi jellegen található. Vagyis nem csak azt kell látnod, hogy a kapcsolataid – legyen az akár tárgyi, ideológiai vagy emberi – milyensége életedben hogyan és miként nyilvánul meg, hanem azt is, hogy melyek azok a “rejtett” motivációid, melyek mentén kötődéseid, mint folyamatrendszerek létrejönnek. Tehát, ha képes vagy tényszerűen érzékelni a kapcsolataidat létrehozó és mozgásban tartó tudatos, valamint öntudatlan ambícióidat, akkor beköszönthet a valódi megértés állapota.

Azonban a megértés, mint lét-állapot, nem keverendő össze a már megszokottá vált értelmezés fogalmával. Ugyanis egy probléma értelmezése analizálása nem több, mint intellektuális okoskodás, melynek segítségével felszínes magyarázatokat és kifogásokat gyártasz  értéktorzulásaid igazolásának érdekében. A megértés ellenben valami egészen más. Megérteni valamit azt jelenti, hogy az adott élethelyzetben a lét-értékek helyükre kerülnek. Más szóval rend teremtődik.

A rend az egyetlen olyan állapot, amelyben az élet olyan irányába mozdulhat el, ahol a konfliktusok helyett már a kiteljesedésé lesz a főszerep. Ha nincs belső rend, az ember eltorzul és rosszindulatúvá válik. Ezért a rend/rendezettség jelenlétének szükségszerűsége életbevágóan fontos. Rendet teremteni azonban sem akarattal, sem pedig különböző szabályok alkalmazásával nem lehet. Ugyanis a rend csak abban az esetben valósul meg, ha egyrészt felismered cselekvéseid torz irányát, másrészt pedig, ha felismeréseid mélységeiben is tudatosulnak benned.

A megértés, vagyis a rend állapotában az érzelmi és intellektuális folyamataid egyensúlyba kerülnek, és az így kibontakozó kreatív energia segítségével megvalósíthatod azt, amire mindig is vágytál. A valódi és teljes változást. A Paradox-Pszichológia szemlélete pontosan ehhez nyújt támogatást. Azaz egyedülálló módon képes hozzásegíteni ahhoz, hogy felszabadulj végre az alól a nyomás alól, amit – még ha öntudatlanul is – de folyamatosan fenntartasz.

PARADOX-PSZICHOLÓGIA

LÁSS TISZTÁN!

A hiábavalóság haszna

A Paradox-Pszichológia tehát nem a gondolatok elemzésével, illetve azok átalakításával foglalkozik, hanem valami egészen mással.

  • Egyedülálló módon képes megmutatni az előbb említett viszonyulási pontokon keresztül azokat a rejtett ambíciókat, melyek mentén értéktorzulásaid létrejönnek.
  • A kollektív megértés  folyamatán keresztül kivezet a káoszból, és rendet teremt. Egészében, nem pedig részlegesen.

Hogyan teszi mindezt?

Abban az esetben, ha képes vagy az adott élethelyzetedben lebuktatni Éned paradox játszmáit, akkor e felismerések révén létrejövő spontán tagadás útján véget vethetsz gondjaidnak és azok forrrásainak.

Magyarán, ha a cselekvéseiden keresztül felismered azokat a paradox, vagyis önmaguknak ellentmondó cselekvési folyamatokat, melyek érték-torzulásaidat létrehozzák, teljes valóságában fogod látni nem csak kapcsolat-viszonyulásaid valódi jellegeit, hanem az ebből fakadó konfliktusaid motivációit is. Márpedig, amikor az ember ráébred – nem csak részlegesen, hanem egészében – arra, hogy mindaz, amit tesz voltaképp értelmetlen és abszurd, azonmód véget vet az egész folyamatnak. Önmagától, vagyis mindenféle kényszer nélkül. És mivel mindez a ráébredés által létrejövő spontán cselekvésen keresztül zajlik, így a tényleges és valódi átalakulás történik meg, nem pedig valamilyen ismételt alkalmazkodás, amit változásnak hiszünk.

Paradox-Pszichológia – összegzés

Ezt a szemléletet, amelynek segítségével rábukkanhatunk a fentiekben leírt ambivalens szerveződésekre, Paradox-Pszichológiának neveztem el.

A Paradox-Pszichológia, az önmaguknak ellentmondó kollektív motivációk tényszerű felkutatásának, megértésének és semlegesítésének módszere. Mint önálló szemléletrendszer, egyedülálló módon képes a konfliktusokat generáló „Én”, folyamat-mozgásainak láttatása révén – beleértve itt a tudatos és tudattalan részeket is – eljuttatni az egyént a kollektív identifikáció állapotába. Ezért segítségével nem csak felszínes és részleges változás  következik be, hanem a teljes átalakulás, függetlenül az adott probléma mikéntjétől.

Fő alkotóelemei: Inverse terápia, Generációs hívószó, Fogalom térkép, és a Kollektív Transzérzékelés.

Jellemzői az egyszerűség, a tényszerűség, és egy forradalmian új szemlélet. Célja, nem a fizikai betegségek és lelki problémák megszokott, tüneti szinten történő kezelése – gyógyítása – hanem az egyéni élet egészében történő átalakulásához való hozzásegítés.

A Paradox-Pszichológia nem ragad bele sem a szimbólumok illetve jelképrendszerek illuzórikus világába, és nem is a múlt felgöngyölítésén keresztül akar megoldásokkal szolgálni, hanem az élő és eleven kapcsolódási pontokkal foglalkozik. Ennek okán elhatárolódik az analízis bármilyen formában történő alkalmazásán alapuló eljárásoktól, és azoktól a technikai megoldásoktól is, melyek transzformációra, vagyis a gondolatok átalakításra törekszenek. Ugyanis soha nem az a lényeg, hogy miről mit gondolunk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e mélységeiben megérteni a gondolkodás összetettnek tűnő folyamatait és törvényszerűségeit.

Tehát annak érdekében, hogy problémáink rendeződjenek, magát a rendszert kell megérteni, nem pedig annak tartalmában elveszni. Ugyanis abban az esetben, ha a tartalom, vagyis a múlt bármilyen formában is lefoglal minket, továbbra is nyomást gyakorlunk nem csak a tudatra, hanem a tudatalattira is. Ez pedig több mint abszurd, még akkor is, ha szentül meg vagyunk győződve arról, hogy ez a helyes út.

A Paradox-Pszichológia nem követ semmilyen irányzatot, nem integrál és nem is egészít ki. Helyette inkább egy olyan stabil és megbízható alapot teremt, amelyre már egyrészt  nyugodtan építkezhetünk, másrészt pedig új távlatokat nyit a lelki gondok megoldásával kapcsolatban. Segítségével valóban olyannak láthatjuk az életünket amilyen, nem pedig olyannak, mint amilyennek a múltunkból fakadó félelmeink láttatni szeretnének velünk.

A Paradox-Pszichológia nem irányt mutat, hanem rámutat, passzív, mégis cselekvésre buzdít. Vagyis nem különböző elképzeléseket kínál, hogy mikor mit kellene tenned, hanem annak módját mutatja meg, hogy miként foghatsz hozzá ahhoz a munkához, melyen keresztül nem mintaszerűvé, hanem valódi alkotóvá válhatsz. És a kettő között igen nagy a különbség…

ÖNTERÁPIA MŰVÉSZETE
ÖNTERÁPIA MŰVÉSZETEazaz a paradox elme pszichológiája
Nincs olyan mélypont, ahonnan ne lehetne felállni. Bármilyen tragédia is történik veled, ne aggódj, kiút létezik. Csak nem azokon a szemléleteken keresztül, amelyekhez hozzászoktunk. Kattints a részletekért!
SZAKEMBERKÉPZÉS
SZAKEMBERKÉPZÉSParadox-Pszichológia Szakember képzés
Valódi áttörésre vágysz a segítői tevékenységedben? Sajátítsd el azt az új szemléletet, amely egyedülálló módon forradalmasítja a terápiák világát. Kattints a részletekért!

Oszd meg másokkal is!