PARADOX-PSZICHOLÓGIA 2017-11-02T15:50:38+00:00

FELEJTSD EL AMIT EDDIG A PROBLÉMÁID OKÁRÓL GONDOLTÁL

PARADOX-PSZICHOLÓGIA

FORRADALMI SZEMLÉLET A PSZICHOLÓGIA VILÁGÁBAN

Válság

Ha mindennapjainkba egyik pillanatról a másikra berobban egy olyan esemény, amely kíméletlenül kettétöri az addigi életünket, azt válságként éljük meg. Ha úgymond „szerencsénk” van, és a válság okozta megrázkódtatás elég erős, azonmód alámerülünk a saját poklunkba. Ilyenkor szívünk és eszünk a végletekig megfeszül, mi pedig érzékelővé válva tisztán látjuk önhazugságainkat. Nem csak az adott történéssel kapcsolatban, hanem az egész életünkre vonatkozóan. Azaz megvilágosodunk.

A valódi pokolra szállásnak sosincs átmenete, vagy bármilyen mérhető fokozata. Vagy megtörténik, vagy sem, és vagy kilábalunk belőle vagy sem. Ám ha kijutunk, végérvényesen láthatóvá válik az a tévút, amin addig tévelyegtünk.

A Paradox-Pszichológia e személyes pokoljárás esszenciájaként született meg, és nyerte el végleges formáját.

A tények lélektana

Kétségtelen, hogy lelki gondjainkra a mai napig sem tudtak elfogadható megoldásokkal szolgálni sem a pszichológia, illetve annak számtalan irányzatai, sem pedig az egyéb alternatív lehetőségek. Vagyis a terapeuták hiába varrják előszeretettel a szülők és a tudatalatti nyakába a felelősséget, az alternatív segítők pedig hasztalan igyekeznek a különféle ezoterikus és spirituális hitrendszerekre támaszkodni, életünk továbbra is a zűrzavaros és rendetlen maradt.

A kérdés tehát jogos. Vajon hol bukik el az a szemléletrendszer, amely az elmúlt évtizedek alatt valamennyi módszer kiindulási pontjává vált? Ahhoz, hogy erre pontos választ kaphassunk,  lényeges megértenünk a következőket:

Az ember nem a gondolatai, hanem a kapcsolódásai által létezik, mint ahogy minden más is. Amiként egy fa gyökerei kapcsolódnak a földhöz, vagy levelei a napfényhez, úgy kapcsolódik az ember is a körülötte élő világhoz. Egyszóval létezni annyit tesz, mint kapcsolódni, vagyis ha nincs kapcsolódás, nincs élet sem.

Mindez azt jelenti, hogy az a szemlélet, miszerint konfliktusaink okait gondolatainkban – kondicionálásainkban – kell keresni, nyilvánvaló, hogy téves és hamis. Ugyanis gondolataink nem egyebek, mint a környezetünkben megnyilvánuló eseményekre adott szimpla válaszreakciók. Vagyis következmények, nem pedig tények. Addig pedig, amíg a tények helyett csak azok következményeivel törődsz, az önmagadon való munkálkodásod során csupán a felszínt kapargatod. Magyarán, ha ezt a téves utat követed, minden, amit annak érdekében teszel, hogy változás történjen akár mások, vagy épp a saját életedben, eredménytelen leszel addig, amíg el nem indulsz egy egészen más irányba.

Azonban ha nem felszínesen, hanem mélységeiben felismered annak igazságát, hogy kapcsolódás nélkül nincs élet, minden esetben megtalálhatod a problémák valódi forrását. Ami nem más, mint hogy nem érted a különböző kapcsolatrendszereidhez fűződő viszonyulásaid valódi jellegét, így az ebből fakadó ellentmondásokat sem vagy képes érzékelni és megérteni.

Mit is jelent ez?

A hangsúly itt értelemszerűen a valódi jellegen található. Vagyis nem csak azt kell látnod, hogy a kapcsolataid – legyen az akár tárgyi, ideológiai vagy emberi – milyensége életedben hogyan és miként nyilvánul meg, hanem azt is, hogy melyek azok a rejtett, öntudatlan motivációid, melyek mentén kötődéseid, mint folyamatrendszerek létrejönnek. Ez azért lényeges, mert ha képes vagy tényszerűen érzékelni a kapcsolataidat létrehozó és mozgásban tartó tudatos, valamint öntudatlan ambícióidat, akkor beköszönthet a valódi megértés állapota.

A megértés, mint állapot, nem keverendő össze a már megszokottá vált értelmezés fogalmával. Ugyanis egy probléma értelmezése – analizálása – nem több, mint intellektuális okoskodás, melynek segítségével csak különféle magyarázatokat és kifogásokat gyártasz  értéktorzulásaid igazolásának érdekében. A megértés mint létállapot, azonban valami teljesen más.

Megérteni valamit azt jelenti, hogy az adott élethelyzetben a lét-értékek helyükre kerülnek, azaz rend teremtődik.

A rend az egyetlen olyan állapot, amelyben életed kiteljesedhet, és olyan irányába mozdulhat el, ahol már nem a konfliktusoké lesz a főszerep. Ha nincs belső rend, az ember egyszerűen eltorzul, és rosszindulatúvá válik. Ezért a rend/rendezettség jelenlétének szükségszerűsége életbevágóan fontos. Rendet teremteni azonban sem akarattal, sem pedig különböző szabályok alkalmazásával nem lehet. Ugyanis a rend, mint állapot, csak abban az esetben valósul meg, ha egyrészt felismered cselekvéseid torz irányát, másrészt pedig, ha mindez mélységeiben is tudatosul benned.

A „megértés”, azaz a rend állapotában az érzelmi és az intellektuális folyamataid egyensúlyba kerülnek, és kibontakozik benned az a kreatív és felszabadító energia, amely az egyetlen eszközöd arra, hogy megvalósuljon az, amire szíved mélyén mindig is vágytál. A valódi és teljes változás. A Paradox-Pszichológia pontosan ehhez nyújt speciális támogatást. Vagyis egyedülálló módon képes hozzásegíteni ahhoz, hogy felszabadulj végre az alól a nyomás alól, amit – még ha öntudatlanul is – de fenntartasz.

PARADOX-PSZICHOLÓGIA

LÉPÉSELŐNYBEN A PROBLÉMÁKKAL SZEMBEN

A hiábavalóság haszna

A Paradox-Pszichológia tehát nem a gondolatok elemzésével, illetve azok átalakításával foglalkozik, hanem valami egészen mással.

  • Egyedülálló módon képes megmutatni az előbb említett viszonyulási pontokon keresztül azokat a rejtett ambíciókat, melyek mentén értéktorzulásaid létrejönnek.
  • A kollektív identifikáció  folyamatán keresztül kivezet a káoszból, és rendet teremt. Egészében, nem pedig részlegesen.

Hogyan teszi mindezt?

Abban az esetben, ha képes vagy az adott élethelyzetedben lebuktatni Éned paradox játszmáit, akkor e felismerések révén létrejövő spontán tagadás útján végleg véget vethetsz nem csak gondjaidnak, hanem azok forrásainak is.

Magyarán, ha a cselekvéseiden keresztül felismered azokat a paradox, vagyis önmaguknak ellentmondó cselekvési folyamatokat, melyek érték-torzulásaidat létrehozzák, teljes valóságában fogod látni nem csak kapcsolat-viszonyulásaid valódi jellegeit, hanem az ebből fakadó konfliktusaid motivációit is. Márpedig, amikor az ember ráébred – nem csak részlegesen, hanem egészében – arra, hogy mindaz, amit tesz voltaképp értelmetlen és abszurd, azonmód véget vet az egész folyamatnak. Önmagától, mindenféle kényszer nélkül. És mivel mindez a ráébredés által létrejövő spontán cselekvésen keresztül zajlik, így a tényleges és valódi átalakulás történik meg, nem pedig valamilyen ismételt alkalmazkodás, amit változásnak hiszünk.

Paradox-Pszichológia

Azt a gondolkodásmódot illetve szemléletet, amelynek segítségével rábukkanhatunk a fentiekben leírt ambivalens szerveződésekre, Paradox-Pszichológiának neveztem el.

Másként megfogalmazva, a Paradox-Pszichológia, az önmaguknak ellentmondó kollektív motivációk tényszerű felkutatásának, megértésének és semlegesítésének módszere. Ebből kifolyólag, a Paradox-Pszichológia, mint önálló módszer és szemléletrendszer, egyedülálló módon képes a konfliktusokat generáló „Én”, folyamat-mozgásainak láttatása révén – beleértve itt a tudatos és tudattalan részeket is – eljuttatni az egyént a kollektív identifikáció állapotába. Így nem csak felszínes és részleges változás következik be, hanem a teljes átalakulás, függetlenül az adott probléma mikéntjétől.

A Paradox-Pszichológia fő alkotóelemei: Inverse terápia, Generációs hívószó, Fogalom térkép, és a Kollektív Transzérzékelés.

A Paradox-Pszichológia legfőbb jellemzői az egyszerűség, a tényszerűség, és egy forradalmian új szemlélet. Célja, nem a fizikai betegségek és lelki problémák megszokott, tüneti szinten történő kezelése – gyógyítása – hanem az egyéni élet egészében történő átalakulásához való hozzásegítés.

A Paradox-Pszichológia nem ragad bele sem a szimbólumok illetve jelképrendszerek illuzórikus világába, és nem is a múlt felgöngyölítésén keresztül akar megoldásokkal szolgálni, hanem az élő és eleven kapcsolódási pontokkal foglalkozik. Ennek okán elhatárolódik az analízis bármilyen formában történő alkalmazásán alapuló eljárásoktól, és azoktól a technikai megoldásoktól is, melyek transzformációra – átalakításra – törekszenek. Ugyanis soha nem az a lényeg, hogy miről mit gondolunk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e mélységeiben átlátni és megérteni a gondolkodás összetettnek tűnő folyamatait, és törvényszerűségeit.

Tehát annak érdekében, hogy gondjaink úgymond kisimuljanak, magát a rendszert kell megérteni, nem pedig annak tartalmában elveszni. Ugyanis abban az esetben, ha a tartalom, vagyis a múlt bármilyen formában is lefoglal minket – lásd pszichoanalízis és egyéb irányzatok – továbbra is nyomást gyakorlunk nem csak a tudatra, hanem a tudatalattira is. Ez pedig több mint abszurd, még akkor is, ha szentül meg vagyunk győződve arról, hogy ez a helyes út.

Fontos tehát, hogy megértsd. Életedben a változás csak abban az esetben következhet be, ha a múltaddal való alárendelt viszonyod végleg megszűnik. Ez pedig csak egyetlen módon érhető el. Ha az „Én” szabadon figyelhet, és nem szorítod be az „igenlés” és a „tagadás” – vagyis a „múlt” és a „jövő” – kettőssége közé. Ha ez bekövetkezik, könnyedén véget vethetsz azoknak az ellentmondásoknak, melyek konfliktusaidat létrehozták.

A terapeuták új generációja

A Paradox-Pszichológia nem azért született meg, hogy kipótolja, vagy leváltsa az eddigi módszereket. Mindinkább azért, hogy azokat az alapjaiban hibás és téves koncepciókat, melyek a lelki problémáinkhoz való hozzáállásunkat jellemzi, helyreállítsa. Magyarán, rendet teremt a káoszban. Ennek okán a Paradox-Pszichológia nem követ semmilyen irányzatot, nem integrál és nem is kiegészít. Helyette inkább egy olyan stabil és megbízható alapot teremt, amelyre már egyrészt  nyugodtan építkezhetünk, másrészt pedig új távlatokat nyit a lelki gondok megoldásával kapcsolatban.

Kétségtelen tehát, hogy a Paradox-Pszichológia mind szemléletében, mind pedig gyakorlati megvalósításaiban nem csak, hogy hiánypótló szerepet tölt be, hanem forradalmasítja is a terápiák világá.

Személy szerint, a Paradox-Pszichológiát egy olyan módszernek tartom, ha egyáltalán lehet ezzel a kifejezéssel élni, melyen keresztül pontosan olyannak láthatjuk az életünket amilyen, nem pedig olyannak, mint amilyennek a múltunkból fakadó félelmeink láttatni szeretnének velünk. Ugyanis a Paradox-Pszichológia nem irányt mutat, hanem rámutat, passzív, mégis cselekvésre buzdít.

A Paradox-Pszichológia az egyetlen olyan módszer, amely nem különböző elképzeléseket kínál, hogy mikor mit kellene tenned, hanem annak módját mutatja meg, hogy miként foghatsz hozzá ahhoz a munkához, melyen keresztül nem mintaszerűvé, hanem valódi alkotóvá válsz. És a kettő között igen nagy a különbség…

ÖNTERÁPIA MŰVÉSZETE
ÖNTERÁPIA MŰVÉSZETEazaz a paradox elme pszichológiája
Nincs olyan mélypont, ahonnan ne lehetne felállni. Bármilyen tragédia is történik veled, ne aggódj, kiút létezik. Csak nem azokon a szemléleteken keresztül, amelyekhez hozzászoktunk. Kattints a részletekért!
SZAKEMBERKÉPZÉS
SZAKEMBERKÉPZÉSParadox-Pszichológia szakemberképzés
Valódi áttörésre vágysz a segítői tevékenységedben? Sajátítsd el azt az új szemléletet, amely egyedülálló módon forradalmasítja a terápiák világát. Kattints a részletekért!

Oszd meg másokkal is!