ETIKAI KÓDEX 2017-11-17T16:33:08+00:00

ETIKAI KÓDEX

I. A PARADOX-PSZICHOLÓGIA, MINT MÓDSZER

A Paradox-Pszichológia, egy forradalmian új szemléletet képvisel. Az önmaguknak ellentmondó kollektív motivációk tényszerű felkutatásának, megértésének és semlegesítésének módszere. Ebből kifolyólag, a Paradox-Pszichológia, mint önálló módszer és szemléletrendszer, egyedülálló módon képes a konfliktusokat generáló „Én”, folyamat-mozgásainak láttatása révén – beleértve itt a tudatos és tudattalan részeket is – eljuttatni az egyént a kollektív identifikáció állapotába. Így nem csak felszínes és részleges változás következik be, hanem a teljes átalakulás, függetlenül az adott probléma mikéntjétől.

A Paradox-Pszichológia fő alkotóelemei: Inverse terápia, Generációs hívószó, Fogalom térkép, és a Kollektív Transzérzékelés.

A Paradox-Pszichológia legfőbb jellemzői az egyszerűség, a tényszerűség, és egy forradalmian új szemlélet. Célja, nem a fizikai betegségek és lelki problémák megszokott, tüneti szinten történő kezelése – gyógyítása – hanem az egyéni élet egészében történő átalakulásához való hozzásegítés. Ennek okán, a Paradox-Pszichológia nem ragad bele sem a szimbólumok illetve jelképrendszerek illuzórikus világába, és nem is a múlt felgöngyölítésén keresztül akar megoldásokkal szolgálni, hanem az élő és eleven kapcsolódási pontokkal foglalkozik. Elhatárolódik az analízis bármilyen formában történő alkalmazásán alapuló eljárásoktól, és azoktól a technikai megoldásoktól is, melyek transzformációra azaz átalakításra törekszenek.

A Paradox-Pszichológia nem követ semmilyen irányzatot, nem integrál és nem is egészít ki. Helyette egy olyan stabil, és megbízható alapot teremt, amely új távlatokat nyit a lelki gondok megoldásával kapcsolatban.

Attól függetlenül, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer szemlélete nyilvánvaló ambivalenciával küzd, Paradox-Pszichológia mégis tiszteletben tartja azt. Ezért nem vitatkozni vagy meggyőzni akar, és nem is beszél le senkit a hagyományos orvosi vagy pszichológiai jellegű kezelés igénybevételéről. Ehelyett, a Paradox-Pszichológia, mint módszer, egy másik utat kíván mutatni azoknak, akik már nem kívánnak élni azokkal a konvencionális és nem konvencionális módszerekkel, melyek napjainkra elterjedtté váltak. A Paradox-Pszichológia alkalmazásához nem szükséges pszichológus vagy pszichoterapeuta végzettség, illetve az ezekre feljogosító szakképesítés.

A Paradox-Pszichológiát, mint módszert önállóan csak az a személy (megnevezés: Paradox-Pszichológia Szakember) használhatja, aki a Paradox-Pszichológia Szakember Képzést sikeresen elvégezte, és a kötelezően előírt vizsgákat teljesítve, az ezt bizonyító oklevelet megszerezte. Ezen kívül az Etikai Kódex irányelveit megismerte, megértette, és a munkavégzése során irányadóként ismeri el.

A Paradox-Pszichológia Szakember Képzés elvégzéséről szóló oklevél tulajdonjoga másvalakire nem ruházható át, illetve tulajdonosát szakmai jellegű tanfolyamok megtartására nem jogosítja fel.

II. A PARADOX-PSZICHOLÓGIA SZAKEMBER TEVÉKENYSÉGE

Mivel a Paradox-Pszichológia, mint szemlélet a különböző életproblémákat és az ezzel járó lelkiállapotokat nem tekinti betegségeknek (kivételt képeznek azok a pszichés állapotok, melyek az agy fizikai sérüléseiből származhatnak), így a Paradox-Pszichológia Szakember nem diagnosztizál sem orvosi, sem pedig pszichológiai szempontból. Ezáltal hagyományos  értelemben vett terápiás eljárást sem biztosít, tevékenysége során nem ajánl fel sem fizikai, sem pedig lelki tünetet kezelő bármilyen fajta terápiás jellegű eljárást, illetve gondot okozó testi – lelki állapotot jobbító módszert.

Ehelyett, a hozzá fordulóval közösen, a fennálló testi vagy lelki problémán keresztül a Paradox-Pszichológia egyedülálló szemléletének és gyakorlati megoldásainak segítségével tényszerűen rámutat az adott helyzetben zajló, önmaguknak ellentmondó cselekvési folyamatokat létrehozó motivációkra, melynek következtében az egyén önmagát szabadítja fel az alól a nyomás alól, amelyet önmaga hozott létre. Ezért az egyéni konzultációk során a Paradox-Pszichológia Szakember nem mint felettes szakértő van jelen, hanem mindenekelőtt, mint ember.

A Paradox-Pszichológia Szakember tudásának legjavát felhasználva támogatást nyújt még abban is, hogy kliense képessé váljon az üléseken kívül önmaga is felfedezni azokat az ellentmondó folyamatokat, melyek értéktorzulásokat hoznak létre mindennapjai során. Így segíti elő azt, hogy a támogatást kérő érintett személy, a hétköznapok során is mozgásba tudja hozni belső hajtóerejét a változás érdekében.

III. ALAPVETŐ ETIKAI SZABÁLYOK

  • Titoktartás

A Paradox-Pszichológia Szakembert titoktartási kötelezettség terheli minden információval kapcsolatban, ami  a kliensével való kapcsolat során a tudomására jutott. Ezeket az információkat köteles bizalmasan kezelni, illetve harmadik féllel nem megosztani. Titoktartási kötelezettsége a támogatásért és segítségért hozzáfordulóval való kapcsolat megszűnése után is fennáll, és ez alól csak a kliens mentheti fel.

  • Lojalitás, felelősség, szakmai fejlődés

A Paradox-Pszichológia alkalmazója elkötelezettséget érez a módszer használata iránt, és maximális felelősséggel bír mind a kliensei irányában, mind pedig a munkájával kapcsolatban. A Paradox-Pszichológia Szakember tisztában van tudásának és képességeinek határaival, és mindezt munkája során figyelembe veszi. Figyel és ügyel arra, hogy a konzultációk során elhangzó kijelentései a Paradox-Pszichológia szemléletének megfeleljenek. Fejlődése érdekében folyamatosan törekszik tudásának frissen tartására azáltal, hogy kellő rendszerességgel részt vesz olyan találkozókon, amelyeken lehetősége van szakmai készségének bővítésére. Gondot fordít saját lelki egészségének megőrzésére azáltal, hogy nem csak képviseli a Paradox-Pszichológia szemléletét, hanem alkalmazza is a saját életvitelén keresztül (lásd: Generációs-Hívószó)

  • Az emberi méltóság tiszteletben tartása

A Paradox-Pszichológia Szakember munkája során betartja azokat az íratlan szabályokat, amelyek az emberi kapcsolatokban alapvetően fontosak. Nem él vissza a hozzá fordulók kiszolgáltatott helyzetével, nem sérti meg emberi méltóságukat. Tiszteletben tartja az egyéni és kulturális hovatartozást, így munkáját faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más meggyőződés, nemzeti vagy társadalmi származás szerinti különbségtételtől mentesen végzi.