Az a bizonyos érzet... | Paradox-Pszichológia

Az a bizonyos érzet…

Van bennünk egy érzet. Egy érzet, amely soha nem hagy minket nyugodni. Hogy folyton új életet akarunk kezdeni. Azt gondoljuk, ha majd mássá válunk, ha majd elindulunk abba az irányba, ahol egy új személyiségre tehetünk szert, azáltal felszabadulunk. De csak eltévedünk. Újból és újból, és addig rójuk ezeket a köröket, amíg csendesen fel nem őrlődünk.

Aztán egyik pillanatról a másikra megértünk valami fontosat. Hogy azzal a törekvéssel, miszerint mások akarunk lenni, mint akik vagyunk, csak a saját felmentésünkre játszunk. Fel akarjuk menteni magunkat az alól, hogy valójában fogalmunk sincs, hogy kik is vagyunk. Márpedig azon, amit nem ismerünk, nem tudunk változtatni. Legfeljebb elmenekülni abba az ábrándba, hogy kell egy másik forgatókönyv, ami alapján majd új szerepet játszhatunk. Ám hiába írjuk át a színdarabot, és hiába bújunk újabb szerepekbe, a bújócska még mindig folytatódik. És a hiányérzet, ami mindig is ott tátongott bennünk, továbbra is kielégítetlen marad. Hogy tényleg nem tudjuk, kik is vagyunk.

Az önismeret olyan, mint a szeretet. Nincs sem múltja, sem indítéka, ezért nem lehet sem erőltetni, sem kikényszeríteni. Mint a feneketlen és parttalan óceán. Ha elmerülsz benne, soha nem ér véget…

By |2017-03-01T07:29:14+00:00február 8th, 2017|Categories: Egyéb| Az a bizonyos érzet… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva