ARS-POETICA 2017-10-31T13:00:25+00:00

ARS-POETICA

A kapcsolódás csendje

Az egyik alkalommal, miután „F”-el befejeztük a találkozót, legnagyobb meglepetésemre nem pattant fel rögtön ahogy ez már megszokott volt tőle, helyette inkább tovább üldögélt a kanapén. Nem szólt semmit, én meg nem forszíroztam hallgatását. Hogy mennyi idő telhetett így el, már pontosan nem emlékszem, csak arra, hogy jó darabig nem szóltunk egymáshoz. Aztán egyik pillanatról a másikra rácsapott a combjára, felállt, nyújtózott egyet, majd elköszönt…

Évek múltán keresett meg ismét. Felszabadult volt, szemei örömről és elégedettségről árulkodtak, testtartása pedig ismét feszes volt és büszke. Ismerve az akkori helyzetét, kifejezetten kíváncsi voltam arra, hogy miként alakult az élete. Sok mindenről beszélgettünk, ám a legfontosabb talán az volt, hogy mindaz a változás, melyeken keresztül ment, valójában egyetlen dolognak volt köszönhető. Az utolsó találkozásunkkor megjelenő spontán csendnek.

Szeretem a csendet, hisz ahogy a beszédnek, úgy ennek az állapotnak is megvan a maga művészete. Sokféle csend létezik. Ott van például az éjszaka csendje, ami tele van titkokkal és névtelenséggel, vagy egy gazdátlan épületé, amiből hiányzik az anya illata, de a büszkén emelkedő hegyek csendje is más. És létezik még az a csend is, amely azok között az emberek között születik meg, akik egykoron ugyanazt érezték, ugyanazt tapasztalták, és ugyanazt élték meg. Ez pedig a kapcsolódás csendje. Nincs sem eredete sem pedig célja, a tér kinyílik benne, megszűnve így minden megosztottság…

Szenvedés és Fájdalom

Miért meséltem el ezt a történetet ?

Amikor életembe bekövetkezett az a rémisztő tragédia, ami elől mindannyian fejvesztve menekülünk, nem volt más választásom, mint be kellett járnom nemcsak a saját, hanem a kollektív pokol minden zegzugát.

Hogy mi az, ami e válság hatására megváltozott az életemben? Kétségtelen hogy minden, ám két dolgot mégis kiemelnék.

  • Felállni és újjászületni lehetséges

Bizonyossá váltam abban, hogy az emberi létezésnek nincs olyan mélypontja, ahonnan ne lehetne felállni. Azaz bármilyen tragédia is történik velünk, kiút mindig létezik, csak nem azokon a szemléleteken keresztül, amelyekhez hozzászoktunk. Ugyanis ahhoz, hogy egy krízis következtében kettétört élet ismét kivirágozhasson, nem hajthatunk fejet azoknak a megszokott nézeteknek melyek igaz, hogy csábítóak, de valójában csak részmegoldással tudnak szolgálni, vagyis vigasznyújtásra és reménykeltésre elegendőek.

  • A szenvedés és a fájdalom szerepe az életünkben

Minden olyan eseményt, amely megszokott életünket mélységeiben képes felrázni, azt krízisként éljük meg. Azonban fontos megértenünk. Egy krízishelyzetben megjelenő intenzív szenvedés és fájdalom még senkit sem fog változásra bírni. Nem fogja őt elvezetni sem az élet teljességéhez, sem pedig a szeretet és az együttérzés valódi állapotához. Sőt, megvilágosodni sem fog tőle.

Ugyanis minden szenvedésnek és minden fájdalomnak, amivel életünk során találkozunk, csak egyetlen szerepe van. Hogy kíméletlen őszinteséggel tudatosítsák velünk azokat az állandósult küzdelmeinket, amelyek ellentmondásos életünk elkerülhetetlen hozadékai. Ugyanis a fájdalom és a szenvedés az egyedüli olyan állapot, amelyben aktivizálódni képes az a rég elfeledett képességünk, melyet kollektív transzérzékelésnek neveztem el.

A fájdalomnak és a szenvedésnek tehát meg van a maga haszna, csak a megfelelő módon kell kamatoztatnunk őket. Vagyis, amikor a fájdalom és a szenvedés által felébresztett kollektív transzérzékelés állapotában láthatóvá válnak azok az ellentmondások, melyek mentén addig éltünk, két lehetőség tárul fel előttünk. Vagy tovább haladunk azon az úton, ahol lépésről lépésre egyre több ellentmondással szakíthatjuk meg a kapcsolatunkat, vagy miután a tények megmutatták önmagukat, a különböző magyarázatok gyártásával elmenekülünk előlük.

Mivel azonban a legtöbbször a második utat választjuk, így fájdalmunk és szenvedésünk terméketlenné válik, mi pedig újra ismételjük gondjainkat…

Ellenben, ha a krízis következtében megjelenő fájdalomnak utat engedünk – vagyis sem az elménk, sem pedig a szívünk nem keresi többé a menekülés útját – valami egészen újszerű dolog veszi kezdetét. Intellektusunk borotvaélessé válik, és aktivizálódik azon részünk, amely a kollektív transzérzékelésért felelős. Így születik meg bennünk az az állapot, amelyben valódi teremtővé válhatunk. Ez pedig a kapcsolódás csendje.

Változás

Amikor anno „F”-el befejeztük a találkozót, és a legnagyobb meglepetésemre nem pattant fel rögtön a kanapéról, hanem tovább üldögélt még, pontosan ez a folyamat játszódott le benne. Vagyis a kapcsolódás csendjében érzékelt, átfordult, majd újjászületett. Nem másnap, nem egy hét múlva, és nem is egy hónap múlva. Hanem akkor és ott.

Ugyanis ha az ember ráeszmél arra, hogy mindaz, amit addig értékesnek vélt az életében az valójában értéktelen, láthatóvá válik számára az az Igazság, ami már nem a te “igazságod” és nem is a másiké, hanem az egyedüli. És ekkor – még ha csak egy pillanatra is – de megvilágosodunk.

Az Igazság maga az élet, maga a szeretet, maga a legfelsőbb létezés. Ezért a vele való találkozás eksztatikus élménye az egyetlen lehetőségünk arra, hogy új életet teremtsünk. Akkor és ott…

ÖNTERÁPIA MŰVÉSZETE
ÖNTERÁPIA MŰVÉSZETEavagy a paradox elme pszichológiája
Nincs olyan mélypont, ahonnan ne lehetne felállni. Bármilyen tragédia is történik veled, ne aggódj, kiút létezik. Csak nem azokon a szemléleteken keresztül, amelyekhez hozzászoktunk. Kattints a részletekért!
PP SZAKEMBERKÉPZÉS
PP SZAKEMBERKÉPZÉSParadox-Pszichológia szakemberképzés
Valódi áttörésre vágysz a segítői tevékenységedben? Sajátítsd el azt az új szemléletet, amely egyedülálló módon forradalmasítja a terápiák világát. Kattints a részletekért!

Oszd meg másokkal is!